Mottó: „Legfeljebb visszavonom a vallomásomat”
Rendkívül sok tévhit él a köztudatban arról, hogy büntetőügyekben egy megtett vallomás visszavonásának mik a következményei. Nagyon sokan abban a hitben élnek, hogy a vallomás későbbi visszavonása a korábbi vallomás hatását megszünteti, azt figyelembe venni a továbbiakban a hatóságok nem tudják.
Erről azt kell tudni, hogy egy szabályosan felvett vallomás, amely minden jogi alakiságot tartalmaz, azaz:
-A vallomás tevőjét minden törvényes következményre figyelmeztették és ezt jegyzőkönyvben is felvették,
-A felhatalmazott és hatáskörrel eljáró szerv előtt történik a kihallgatás, és erről jegyzőkönyv készül,
-Amelyet a meghallgatott aláír
Ez mindenképpen egy jelentős -ahogy mi jogászok nevezzük- „közokirati formában rögzített” bizonyíték.
Ettől a pillanattól kezdve annak visszavonása nem tekinthető egyszerűnek és a korábban megtett és aláírt vallomást érdemi indok és ok nélkül visszavonni ugyan lehetséges, de ennek a hatása egyáltalán nem az, hogy abban a vallomásban foglaltakat a hatóságok nem veszik figyelembe, hanem ellenkezőleg, ezt a vallomást érdemi bizonyítéknak tekintik.
A vallomások visszavonásakor sokszor hivatkoznak arra, hogy a vallomás megtételének oka a velük szemben alkalmazott fizikai, vagy lelki kényszer, vagy adott esetben a nyomozóhatóság részéről olyan ígéret megtétele (pl. az előzetes letartóztatás megszüntetése), amely a gyanúsított szerint alkalmas volt arra, hogy nem a valóságnak megfelelő nyilatkozatot tegyen.
Ilyen esetekben a vallomás visszavonása, és erre az indokra való hivatkozás rendkívül komoly veszélyeket hordoz magában, hiszen ha erre hivatkozással történik meg, azzal a kihallgatót, avagy a nyomozóhatóságot bűncselekmény elkövetésével vádolja, amely újabb bűncselekmény, és ezzel nemhogy a korábbi vallomás hatályát nem szünteti meg, hanem újabb bűncselekmény miatti nyomozás vagy elítélés kockázatát vállalja fel.
Nyilvánvaló és megfontolandó, hogy amennyiben történt is a nyomozás során a nyomozóhatóság részéről megengedhetetlen eszköz alkalmazása, annak a bizonyítása rendkívül nehézkes, sőt az esetek legnagyobb részében lehetetlen is, hiszen nincs olyan kívülálló személy, aki a gyanúsított ezen állítását igazolná, bizonyítaná. Így komoly esély van a helyzet további rontására, romlására.
Mégis mi a teendő vallomástételkor?
Elsődlegesen a legbiztosabb lehetőség az, hogy a kihallgatás alá vont igyekezzen pontosan tisztázni, hogy milyen minőségben (gyanúsítottként, tanúként) hallgatják ki, pontosan milyen tények alapján.
Amennyiben gyanúsítotti kihallgatás történik, mindenképpen célszerű ügyvéd segítségét igénybe venni, akinek a jelenléte garancia arra, hogy semmi olyan tevékenységet ne tűrjön el, amely a kihallgatás törvényességén kívül áll. Ezért a magam részéről mindenképpen javaslom, hogy senki ne tegyen vallomást akkor, ha még nincs ügyvédje, azzal nem konzultált, vagy adott esetben az ügyvédje, valamilyen oknál fogva a kihallgatáson nem tud megjelenni.
Az ügyvédi képviselet jelenléte egy alkotmányos alapjog, amely miatt senkit nem érhet hátrány, viszont teljes mértékben alkalmas annak kiküszöbölésére, hogy megfontolatlan, elhamarkodott, avagy jogi ismeretek hiányában keletkezett vallomás kerüljön jegyzőkönyvezésre.
